Universal thruths in a book about how unfair it is to be a child... to be told to do everything, while grown-ups can do anything they want.First watched through the eyes of a child, later the perspective changes to that of a child, fantasizing about how he would behave as a grown up. Within the borders of his imagination, how he would suspect to act as a grwon up.
I am fortunate, for now I know that one can also find joy in the happiness of others. One simply needs to discover what brings joy to those around them. And that is often not so easy...
Die Geschichte von Zwillingsdackeln und ihren Besitzern, die sie sehr lieben und ihnen erlauben, in ihrem Lavendelgarten zu toben.
In questa raccolta variegata, nella quale, inopinatamente, mancano gli animali, Gerald Durrell ci propone con la consueta, vivacissima grazia cinque sketch di grande malia, spaziando in generi per lui insoliti: l’erotico, il macabro, lo horror. Nei primi due compare, nella sua veste più ilare, la celebre «famiglia»: la saga riprende con uno dei picnic più disastrosi della storia del turismo, e procede con una surreale traversata da Venezia alla Grecia nella quale ogni piccolo incidente di bordo si trasforma in pochade. Seguono un interludio veneziano con Ursula, la bellissima amica bislacca che sbaglia le parole e procura a tutti innumerevoli catastrofi, e un improbabile corso di educazione sessuale, di cui lo stesso Durrell è il titolare improvvisato. Dopo una prelibata avventura culinaria nel Sud della Francia con finale a sorpresa, la raccolta si chiude con un racconto di vampiri di gotica suspense. In queste pagine Durrell ci offre con prodigalità la sua dote più amabile: l’arte di trasformare ogni esperienza in divertimento.
Aby zmírnil hněv svého bratra Apolóna, právem rozzlobeného kvůli ukradeným volům, daroval mu šibalský bůh Hermes loutnu, zhotovenou z volských střev, napnutých na želví krunýř. Apolón se uklidnil a krásně znějící nástroj si oblíbil. Mají ho rádi i lidé. Nejen housle, které z loutny vznikly, klavír, který dostal svou definitivnípodobu až po velmi dlouhém vývoji, ale i další strunné, dechové a bicí nástroje. S jejich historií, konstrukcí a nejproslulejšími tvůrci a umělci seznamuje čtenáře kniha Istvána Csukáse. Hudební nástroje jsou znázorněny na výrazných a krásných kresbách László Rébera. (anotace viz kniha strana 33)
Short stories by Hungarian author Istvan Orkeny, translated by Judith Sollosy.
Egy esztendőre
Sokan reggeli tornával kezdik a napot. S ezt mindnyájan természetesnek vesszük, hisz kisgyermekkorunk óta állandóan beszélnek nekünk a rendszeres testedzés fontosságáról. Ugyanakkor nagyon kevesen törődnek legemberibb szervüknek, az agyuknak a fejlesztésével. S erre még sokszor büszkék is vagyunk... Rajta, agytornára fel! Elmesport egy esztendőre. Minden hétre jut elegendő észcsiszoló, az agyunkat megmozgató feladat. Ez a Grätzer-trilógia második kötete. Grätzer József, a rejtvénykirály híres Új SICC című rejtvénykötete után, a fia, Grätzer György, Kanadában élő matematikaprofesszor rejtvénykötetét forgathatjuk nagy élvezettel. Ajánljuk a könyvet mindenkinek, aki szeret érdekes, gondolkodtató feladatokat megoldani. Sok klasszikus rejtvényt tartalmaz a könyv, és köztük több olyant, amelynek a megoldása semmilyen tárgyi tudást nem igényel, csupán valamilyen szellemes ötletet. A matematika iránt érdeklődőknek pedig különös csemegeként ajánljuk, nekik igazi ínyencséget nyújtunk át ezzel a könyvvel.
Dospelý si robí, čo chce, dieťa musí robiť to, čo chce dospelý. Dospelý ustavične okrikuje dieťa: Obleč si sveter! umy si ruky!...
Vyprávění malého chlapce o jeho rodině a malérech
Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni. Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival.
I'm really happy Attila's family are moving here because then my dad will see it's not just me that something always happens to, but others as well.
