"A görög «isten» nem valami eszme, elvont gondolat, nem a valóság szellemi reflexiója nyomán kimunkált majd önállónak tételezett avagy naivan megszemélyesített és kivetített szubjektív tapasztalat, amely végső soron merő illúzió, hanem a világ valamely sajátos arculata. Éppoly valóságos és éppoly kevéssé csupán elgondolt, mint a világ maga. A „Hermés, a lélekvezető” c. tanulmányában már a vizsgálandó kérdés megfogalmazása is ezt tanúsítja: „A kérdés, amelyre választ keresünk, a legegyszerűbben így hangzik: ‘Mi jelent meg a görögöknek Hermésként?”"
