Menni vagy meghalni
Csontbrigád
Autori
Maggiori informazioni sul libro
„- A jó katona - jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. - Az Bonaparte volt - szólt szigorúan Lothar. - Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara. Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért". „A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!" - A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtűzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.
Acquisto del libro
Menni vagy meghalni, P. Howard
- Lingua
- Pubblicato
- Rilegatura
- (In brossura),
- Condizioni del libro
- In buone condizioni
- Prezzo
- 6,09 €
Metodi di pagamento
Ancora nessuna valutazione.
- Titolo
- Menni vagy meghalni
- Sottotitolo
- Csontbrigád
- Lingua
- Slovacco, Ungherese
- Autori
- P. Howard
- Editore
- Madách Könyvkiadó
- Formato
- In brossura
- ISBN10
- 8009000930
- ISBN13
- 9788009000931
- Serie
- Tag
- Descrizione
- „- A jó katona - jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. - Az Bonaparte volt - szólt szigorúan Lothar. - Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara. Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért". „A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!" - A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtűzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.