János Arany è spesso acclamato come il "Shakespeare delle ballate" per i suoi magistrali poemi epici che approfondiscono il passato leggendario e storico dell'Ungheria. Le sue opere, rinomate per la loro eleganza stilistica e profonda intuizione, includono notevoli ballate e il ciclo "Toldi", che catturano l'ethos nazionale. Arany eccelleva anche nella traduzione, con le sue versioni ungheresi dei drammi shakespeariani considerate massime conquiste artistiche. La sua poesia "I Bardi del Galles" funge da potente allegoria che critica la sottomissione e la perdita culturale, mentre "Dante" contempla il significato trascendente dell'esistenza umana. È venerato come uno dei più grandi poeti ungheresi.
Zweisprachige Ausgabe. Deutsche Nachdichtungen von Wilhelm Droste
260pagine
10 ore di lettura
Die Dichtungen von János Arany sind ein zentraler Pfeiler der modernen ungarischen Literatur, vergleichbar mit Goethes Einfluss auf die deutsche Literatur. Seine Werke faszinieren sowohl konservative als auch postmoderne Leser. Gemeinsam mit seinen engen Freunden Sándor Petőfi und Mihály Vörösmarty bildete er im 19. Jahrhundert ein herausragendes Trio ungarischer Dichter, das die literarische Landschaft nachhaltig prägte.
1847 május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.
