Kálmán Mikszáth fu un romanziere e giornalista ungherese che navigò magistralmente tra umorismo e commento sociale. Sebbene i suoi primi racconti che ritraevano la vita della gente comune inizialmente mancassero di fascino, rivelarono il suo talento per la creazione di aneddoti umoristici. Affinò queste abilità nelle sue opere successive e più popolari, che spesso presentavano critica sociale e satira. Verso la fine della sua vita, la sua scrittura si concentrò sempre più sulla critica dell'aristocrazia e sul suo impatto dannoso sulla società ungherese.
Selected for its cultural significance, this work contributes to the foundational knowledge of civilization. It is recognized by scholars for its importance in understanding historical and societal contexts.
Mikszáth Kálmán 1907-ben megjelent regényének alapötlete egy hírlapi szenzációra épül: egy milliomos bácskai polgár leányát egy dzsentri fiatalember megszökteti. Az apa látszólag beleegyezett a házasságba, de az esküvő napján külföldre küldi lányát, így a hozományvadász hoppon marad. A Bontó vármegyében élő Noszty család fiatal sarja, Feri, szintén hozományvadászatra indul. A "vidám, könnyelmű" ifjú először egy dúsgazdag felvidéki polgárlányt próbál elnyerni, de egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára vetette ki a hálóját. A Noszty család öregasszonyai szövik a szálakat, hiszen Tóth Mari gyanakvó, és azt hiszi, mindenki csak a vagyonáért akarja feleségül venni. Már közel állnak a sikerhez, amikor Feri múltja napvilágra kerül, és a család praktikái megbuknak. Feri a „kompromittálás” módszeréhez folyamodik, hiszen a dzsentrivilág íratlan törvényei szerint így szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, és úgy érzi, elérkezett az idő, hogy véget vessen „ezzel a korhadt elvi tétellel…”
Legendarizovaný príbeh o tajomnom dáždniku s motívom zatajovaného dedičstva v slovenskom mestečku Hlohová pod Zvolenom autor zapracoval do rozmarného humorného rozprávania s vážnym podtónom o meštianskej chamtivosti, túžbe po majetku, úprimnej láske a šťastí, v ktorom sa presadí dobro a krása.
Výber 24 poviedok maďarského spisovateľa, rodáka zo Sklabinej.
Dielo klasika maďarskej literatúry Kálmána Mikszátha (1847 – 1910), rodáka z Novohradskej Sklabinej, tvorí najmä krásna literatúra. Publicistika a esejistika je zastúpená v menšom rozsahu. V kritickom vydaní jeho diela je beletria zastúpená päťdesiatimi knihami a 34 kníh je tzv. literatúra faktu. V slovenskom literárnom povedomí dominujú autorove svojrázne štylizované poviedky, novely a romány. Vydanie tohto súboru textov pod spoločným názvom autorovho okrídleného výroku „Dlhé vlasy, krátky rozum“ predstavuje známy mikszáthovský štýl prózy na menej známom literárnom poli. Román Mocný Máčik, fiktívna dvojnovela a cyklus listov Dvoje volieb v Uhorsku, parlamentné črty Ctená snemovňa a spomienkové fejtóny Moji rovesníci majú spoločný leitmotív: voľby. Mikszáth veľmi dôverne poznal túto tému so širokým dobovým spoločenským pozadím. Sám bol poslancom uhorského parlamentu 28 rokov. V snemovni predniesol dva prejavy, ale napísal bezpočet umeleckej publicistiky, ktorá svojím uštipačným podtextom je doslova pochúťkou mikszáthovského žoviálneho humoru. Slovenský čitateľ sa dozvie aj to, že v uhorskom parlamente bola „neoficiálna“ zábavná slovenská strana: Traja Tóti/Slováci: poslanci Prileszky (Prešporok), Urbanovszky (Trenčín) a Krajtsik (Orava). Trojica však neurobí nič, lebo Mikszáthovými slovami podľa Prileszkého Slováci „tisíc rokov radšej zdrôtujú, čo iní rozbijú“.
