Maggiori informazioni sul libro
A jó katona – jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. – Az Bonaparte volt – szólt szigorúan Lothar. – Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara. Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.” „A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!” – A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtüzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.
Acquisto del libro
Az előretolt helyőrség. Az ellopott futár, P. Howard
- Lingua
- Pubblicato
- 1990
- product-detail.submit-box.info.binding
- (In brossura)
Metodi di pagamento
Qui potrebbe esserci la tua recensione.
- Titolo
- Az előretolt helyőrség. Az ellopott futár
- Lingua
- Ungherese
- Autori
- P. Howard
- Editore
- Magvető
- Pubblicato
- 1990
- Formato
- In brossura
- ISBN10
- 9631413764
- ISBN13
- 9789631413762
- Serie
- Valutazione
- 4,4 su 5
- Descrizione
- A jó katona – jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. – Az Bonaparte volt – szólt szigorúan Lothar. – Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara. Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.” „A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!” – A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtüzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.