Bookbot

Az ​előretolt helyőrség. Az ellopott futár

Autori

Valutazione del libro

Parametri

Maggiori informazioni sul libro

A jó katona – jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. – Az Bonaparte volt – szólt szigorúan Lothar. – Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara. Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.” „A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!” – A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtüzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.

Acquisto del libro

Az ​előretolt helyőrség. Az ellopott futár, P. Howard

Lingua
Pubblicato
1990
Rilegatura
(In brossura)
Ti avviseremo via email non appena lo rintracceremo.

Metodi di pagamento

4,4
Molto buono
80 Valutazioni

Qui potrebbe esserci la tua recensione.

Titolo
Az ​előretolt helyőrség. Az ellopott futár
Lingua
Ungherese
Autori
P. Howard
Editore
Magvető
Pubblicato
1990
Formato
In brossura
ISBN10
9631413764
ISBN13
9789631413762
Serie
Valutazione
4,4 su 5
Descrizione
A jó katona – jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa. – Az Bonaparte volt – szólt szigorúan Lothar. – Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre. Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara. Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.” „A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!” – A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtüzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.